Tildy Zoltánhoz és Varga Bélához címzett levelében Mindszenty József „a magyar prímások több mint 900 éven át állandóan gyakorolt közjogi tisztéből folyólag” óvást emel a köztársaság tervezett megteremtése ellen.

    1945.

    december 29.

    Közzéteszik a 12.330/1945. sz. kormányrendeletet „A magyarországi német lakosságnak Németországban való áttelepítéséről”. A rendelet szerint, „a SZEB parancsára”, áttelepülni köteles mindenki, aki az utolsó (1941. évi) népszámláláskor német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, német fegyveres alakulat, illetőleg a Volksbund tagja volt. 1946. január 2.

      1945.

      december 26.

      Moszkvában befejeződik a háromhatalmi külügyminiszteri konferencia. A felek megegyeznek a Németország v. szövetségeseivel kötendő békeszerződésekről; a határozat szerint a szerződések előkészítésének döntő fóruma nem a békekonferencia, hanem a Külügyminiszterek Tanácsa lesz. Megállapodnak, hogy a nyugati elismerés fejében a román és a bolgár kormányban 2-2 nem kommunista politikus is tárcát kap; a Szu nem vesz részt Japán megszállásában; Koreában ötéves átmeneti időre közös szovjet–amerikai ellenőrzést hoznak létre (1948. május 10.); a Szu szerepet kap az atomfegyverek ellenőrzésében.

        1945.

        december 25.

        A kormányhoz e napon tett előterjesztés szerint a deportálásból visszatért, illetőleg életben maradt zsidók száma a trianoni határokon belül 53 000, a visszacsatolt területeken 56 500 fő; Bp-en életben maradt 129 000 fő; az összes túlélő száma 238 500.

          1945.

          december 22.

          A magyar kormány a kitelepítések konkrét előkészületeiről, valamint az azt szabályozó rendeletekről tárgyal. A tervezet szerint, teljes vagyonelkobzás mellett, a német anyanyelvűek és a német nemzetiségűek is kitelepítendők; némi kivételezésre a vegyes házasságokban élők és az ellenállási mozgalom aktív résztvevői számíthatnak. — Hosszas és heves viták után az Mt végül túlnyomó többséggel, név szerinti szavazással elfogadja a kollektív bűnösség elvén alapuló rendeletet.1 december 29.

          1. 1) Gyöngyösi János külügyminiszter hevesen támadta a kollektivitás elvén alapuló telepítési tervezetet. Elismerte ugyan, hogy a magyar kormány maga kérte a kitelepítés lehetőségét, de csak a svábság magyarellenes rétegére vonatkozóan. Gyöngyösi rámutatott: a magyar kormánynak nincs és nem volt egyértelmű utasítása a németek kitelepítésére, és hogy az USA eddig kifejezetten elzárkózott a németek kollektív felelősségre vonása elől. Ezért elengedhetetlennek tartotta a SZEB írásos és konkrét, a kitelepítendők körét is meghatározó utasítását. — Nagy Imre belügyminiszter a svábok kitelepítésének végrehajtását a magyarság történelmi feladatának és egy nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségnek nevezte. A kollektív kitelepítést elfogadók, a nagyhatalmi állásfoglalást határozott utasításként értelmezve, túlzottnak vélték a külpolitikai veszélyek hangoztatását. Rákosi Mátyás a következőkkel érvelt: „A németek kitelepítését nem mi találtuk ki. Ennél fogva mi most azon az úton vagyunk, hogy a demokratikus nagyhatalmak és a demokratikus közvélemény határozatát elutasítsuk, óriási tapasztalatlanságot mutatva külpolitikai vonalon, ha a magyarság megtagadná a német nép kollektív felelősségre vonását. A határozatot úgy kell végrehajtani, ahogy az a magyar nép érdekeit legjobban szolgálja.” Antall József újjáépítési miniszter szerint „…nemzetpolitikai szempontból nem kétséges, Magyarországnak érdeke, hogy minél nagyobb számban hagyják el a németek az országot. Soha nem lesz ilyen alkalom, hogy megszabaduljunk a németektől.”