Az MKP PB határozata felszólítja Nagy Ferenc miniszterelnököt, hogy a kormány négy napon belül foglaljon állást a kommunisták által előterjesztett gazdasági programmal kapcsolatban, és hozza meg a megfelelő döntéseket.

    Gyöngyösi János külügyminiszter és Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár Bp-en aláírja a magyar–csehszlovák lakosságcsere-egyezményt. május 15. A csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthetnek ki, amennyi szlovák önként távozik Mo-ról. március 4. Az aláírást követően Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár találkozik a koalíciós pártok képviselőivel, és kijelenti: a lakosságcsere-egyezménnyel még távolról sincs megoldva a csehszlovákiai magyar kisebbség problémája, hiszen Csehszlovákia nemzeti állammá kíván válni, és ehhez szükséges a teljes magyar és német kisebbség kitelepítése. Clementis szerint a Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi jogokra nem számíthatnak, és a csehszlovák kormány az egy tömbben élő magyar lakosságot széttelepíti az ország különböző területeire. A jelenlevő magyar politikusok (Gyöngyösi János, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Kovács Imre és Veres Péter) egyöntetűen visszautasítják a teljes magyar lakosság átvételére vonatkozó csehszlovák követelést. május 8.

      1946.

      február 24.

      „Felvidéki magyarok” memorandummal fordulnak Gyöngyösi János külügyminiszterhez, amelyben ismét az etnikai választóvonallal megegyező határok kialakításában jelölik meg a tartós és igazságos béke alapfeltételét. Az aláírók szerint Mo-nak még a „jószomszédi viszony” érdekében sem szabad lemondania az egy tömbben élő magyarokról.

        1946.

        február 23.

        A Szlovák Kommunista Párt Titkársága határozatban mondja ki, hogy a lakosságcsere során elsősorban a szlovákiai magyarság vagyonosabb rétegeit kell kitelepíteni, a lakosságcserét kísérő propaganda során pedig a csehszlovákiai magyarok kitelepítésének kérdését össze kell kapcsolni a mo-i németek kitelepítésének kérdésével.