1951.

május 26.

A Csorba-tói egyezmény végrehajtására létesített csehszlovák–magyar vegyesbizottság Bp-en született határozata a lakosságcsere keretén kívül áttelepültek számára lehetővé teszi a másik országban hagyott ingóságaik kölcsönös átszállítását, amennyiben azok „a dolgozó osztályok szokásos vagyonához” tartoznak, és amennyiben azokat ténylegesen nem kobozták el.

    1951.

    május 20.

    Nyolc rabnak (Haraszti József, Kertész Géza, Kihut József, Lőcsey Géza, Michnay Gyula, Mózes Mihály, Stern Pál, Stern Mendel) sikerül megszöknie a recski kényszermunkatáborból. — Június végéig egy kivételével mindannyiukat elfogják, és visszaviszik Recskre. A szökés miatt az ÁVH Belső Karhatalom megerősíti a kényszermunkatábor őrségét, és jelentősen növeli a beszervezett ügynökök számát a rabok között. — A szökés értelmi szerzője, Michnay Gyula eljut Bécsbe, jelentkezik a hatóságoknál, és emlékezetből leírja 600 recski rab nevét. A tábor létéről szóló beszámolót, a történetet és a neveket a SZER nem közli; ennek okai máig sem ismertek. Az összeállítás egyes források szerint később [?] elhangzik az Amerika Hangja rádió adásában.1

    1. 1) Sztáray Zoltán: A recski kényszermunkatábor. Új Látóhatár, 1981., valamint Révész Béla közlése.