A Romániából hazafelé tartó magyar állami és pártküldöttség megáll Kolozsvárott, ahol az állomás előtti téren rövid gyűlést tartanak a vendégek tiszteletére. Kádár János kijelenti: „Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája [számunkra] csak alárendelt kérdés…”1

  1. 1) „Ebből és Kállai beszédéből a román pártvezetés az elkövetkező hónapokban azt a következtetést vonta le, hogy Budapest »levette a kezét« az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabad kezet kapott asszimilációs politikájához.” Lásd Vincze, Erdély.

Az Építésügyi Minisztérium Kollégiuma jóváhagyta a lakás- és kommunális építés első átfogó, az 1958–1959. évre vonatkozó távlati fejlesztési programját, amelynek keretében a II. ötéves tervben már alkalmazzák a lakásépítés néhány, akkor korszerűnek számító módszerét, elsősorban a blokkos építési technológiát.

    Szigeti József „A nemzeti kommunizmus őskeresése” c. cikkében (Élet és Irodalom) azzal vádolja Nagy Imre híveit, „a marxizmus kispolgári revizionista elferdítőit”, hogy 1956-ban elárulták a munkásosztályt és az „imperialista burzsoázia” hívéül szegődtek; élesen támadja Erdei Sándor Szabó Dezsőről szóló írását, amely a Kortárs januári számában jelent meg.

      1958.

      február 25.

      A Romániában tartózkodó magyar delegáció Marosvásárhelyre érkezik. Kállai Gyula a Simó Géza Gyár kultúrtermében jórészt magyar párttagok előtt tartott beszédében többek között kijelenti: „Megmondjuk világosan: nekünk semmiféle területi igényünk sincs. Azt tartjuk, hogy Magyarországnak van épp elég földje, hogy azon, testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel, felépítse a maga szocialista hazáját…” február 28.

        Közzéteszik az ET 1-6/1958. sz. határozatát a kitüntetéses doktorrá avatásról. „Kitüntetéses doktorrá avatásban részesíthetők …, akik középiskolai és egyetemi tanulmányaik folyamán mindvégig kiváló eredményt értek el, doktori szigorlatukat summa cum laude tették le, és példamutató magatartást tanúsítottak.”