Negyvenöt magyar értelmiségi (köztük több egykori 56-os elítélt, reformközgazdászok, történészek, népi írók, ellenzéki érzelmű művészek) háromnapos tanácskozást kezd Monoron (a monorierdei kempingben) (Pest m.) a nemzet helyzetéről és a cselekvési lehetőségekről. 1987. július 19. — A konferenciát kezdeményező Donáth Ferenc megnyitója után Csurka István (Új magyar önépítés), Csoóri Sándor (Eltemetetlen gondok a Dunatájon), Bauer Tamás (Nyolc észrevétel a kongresszusi irányelvekhez) és Kis János (Korlátainkról és lehetőségeinkről) tart előadást; Szabó Miklós (Még néhány szó a magyar önépítésről), Kenedi János (Demokratának lenni: igen, de miért?), Laki Mihály (Négy kiegészítés Bauer Tamás írásaihoz) és Vásárhelyi Miklós (A magyar út a világban) korreferátumot mond. — A tanácskozás előadásait és vitáját a szamizdat sajtó közreadja.

A Művelődési Minisztérium jóváhagyja a Bethlen Gábor Alapítvány bejegyzését. — A kuratórium első ülésén a testület elnökévé Márton János agrárközgazdászt, titkárává Nagy Gáspár írót választják.

Kihirdetik az 1985: 11. tvr.-t. Az országos hatáskörű állami szervként működött Magyar Kereskedelmi Kamara helyett megalakul a társadalmi szervezetként működő Magyar Gazdasági Kamara. Ezentúl az állami szerveknek az ún. országos jelentőségű állami ügyekben ki kell kérniük a kamara véleményét.