1935. július 19-én születtem Budapesten. Szüleim művészettörténészek voltak, apám a Szépművészeti Múzeumban dolgozott. Több könyvet írt. 1939-ben húgom született.
A háború végét Pannonhalmán vészeltük át, ez alatt Gellérthegy utcai lakásunk rommá vált, el kellett bontani. Nagyapámhoz, Bakay Lajos sebészprofesszorhoz költöztünk, akit akkor ítéltek állás- és jogvesztésre. Édesapám katonaként orosz majd szökése után angol hadifogságba került, végül Peruba távozott, ahol újranősült. Anyám 1939-ben Balatonlellére költözött, hogy családi nyaralónkat az államosítástól megmentse.

Gimnáziumi tanulmányaimat a budapesti piaristáknál, Sárospatakon és a budapesti József Attila Gimnáziumban végeztem. Orvosnak készültem, végül azonban a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerész karán kötöttem ki, közben gyárban dolgoztam, és gyógyszerésztechnikusi oklevelet szereztem.

Tanulmányaim félbeszakadtak, mert nem túl jelentős forradalmi tevékenységem miatt 1957-ben letartóztattak. Elsőfokon 3 év 6 hónap, másodfokon 2 év 6 hónap szabadságvesztésre ítéltek. Többhónapos pótnyomozás után 1960. április 29-én szabadultam. Ezután segédmunkás, kocsikísérő, bútorszállító, dukkózó-festő, üdülogondnok voltam, míg előadómuvészi működési engedélyt nem szereztem. 1968-ban megnősültem, egy fiam született.

1990 után különböző műfajú írásaim jelenhettek meg napilapokban és folyóiratokban, kiadták „Emberek fehérben – 1956” című dokumentumkötetemet is. A Történelmi Igazságtétel Bizottsága alelnöke, az 1956 Alapítvány kurátora lettem. 1999 februárjában a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány elnökévé választott.

Mint minden hivatalos életrajzból, természetesen ebből is hiányoznak a legérdekesebb dolgok.